Április 14-én egy kis esti fogadáson üdvözöltük vendégeinket a Bernsbachplatzon található egykori kollégiumban, amelyet a népszerű nevén „Paprikaturmnak” (paprikatoronynak) hívnak, és amely ma a Seaside Residenz Hotelnek ad otthont. Az egyesület vezetőségének képviselői és tiszteletbeli elnökünk, Etelka Kobuß pezsgővel és rövid üdvözlő beszéddel köszöntötték a magyar vendégeket. Az este egyik csúcspontja egy Karl-Marx-Stadt-i szerződéses munkás gyermekkori emlékei voltak, amelyeket vers formájában adott elő.
Április 15-én a delegáció Brand-Erbisdorfba látogatott, ahol a faültetés mellett a NARVA gyár megtekintése és városnézés is szerepelt a programban.
Április 16-án végre eljött a nagy nap: magyar barátainkkal együtt, sok érdeklődő chemnitzi lakos jelenlétében elindítottuk „Verwurzelt in Chemnitz” (Gyökerek Chemnitzben) nevű projektünket egy barátságfa ültetésével az új „Am Wall” parkban, városunk szívében. Az érdekes beszédek mellett rövid zenei előadások és egy pohár pezsgő is hozzájárult a jó hangulathoz. Sok vendégünk él a lehetőséggel, hogy személyes beszélgetések során megosztják emlékeiket az akkori Karl-Marx-Stadtban töltött időről. A Ratskellerben elfogyasztott ebéd és a Chemnitz-Centerben tett bevásárló túra után magyar barátaink a Braugut Hartmannsdorfban zenével és tánccal zárták le a napot.
A következő vasárnap, április 17-én sok vendégünk Freibergbe utazott, hogy megtekintse a várost, ahol néhányan közülük sok éven át dolgoztak és éltek.
A résztvevők számára különösen érdekes volt a chemnitzi ipari múzeum látogatása április 18-án délelőtt. Sokan közülük felismerték a gépeket korábbi munkahelyükről, a Karl-Marx-Stadt-i ipari üzemekből. Kontrasztként ezután egy körutazás következett a Zwickauer Straße mentén található egykori üzemhelyekhez Chemnitzben. A vállalkozások nagy része ma már nem létezik a korábbi formájában. Néhány művet lebontottak, másokat modernizáltak és kisebb méretűre alakítottak át. Chemnitzben az első magyar szerződéses munkavállalók érkezése óta sok minden megváltozott. Az újratervezett belváros sok vendégünkben nemcsak nagy meglepetést keltett, hanem egyfajta „tájékozódási zavart” is, ami nem meglepő, tekintve, hogy az elmúlt három-négy évtizedben az első magyarok fiatal férfiakként és nőként érkeztek városunkba. Április 18-án délután a közeli Augustusburg városába és kastélyába látogattunk el.
Ezek után az izgalmas és bizonyára sokak számára megterhelő napok után vendégeink igazán megérdemelték a közös búcsúvacsorát, amelyet április 18-án tartottunk a Siegmar szövetkezeti házban. A kelet-német időkből ismert slágerek táncra csábítottak, és még érdekes beszélgetésekre és intenzív tapasztalatcserére is maradt idő. A program nyilvánvalóan nagy sikert aratott, mert még aznap este üdvözölhettük a chemnitzi Kakuk családot, akik egyesületünk 99. és 100. tagjai lettek.
Külön köszönet illeti a szövetkezeti otthon üzemeltetőit, a Radványi családot és csapatukat, akik ezen az estén bőséges étellel és ugyanolyan finom italokkal láttak el minket – ami több mint 90 vendég esetén nem volt könnyű feladat. És természetesen magyar barátainknak az NDK.hu-tól, akik látogatásukkal nagy örömet okoztak nekünk.
