A magyar történelem évszázadai során nem volt egyetlen költő sem, aki ne említette volna a nemes szőlőlevet. A magyar nemzeti operában, Banus Bánkban elhangzik a boros dal: „Gondolkozz és igyál, a világ nem tart örökké…”.
Valószínűleg nincs még egy olyan ország, amelynek himnuszában a bor is megénekeltetik. A magyar himnuszban ez áll: „Nektár, tiszta arany cseppek, Tokaj szőlőiből folytak”. Itt a világszerte híres tokaji borról van szó, amelyet már XIV. Lajos, a Napkirály is „a borok királyának, a királyok borának” nevezett.
Az, hogy a magyarok már az 5. században ismerték a szőlőt és a bort, történelmi tény. Állítólag a kehely tartalma, amellyel ezer évvel a földhódítás előtt megkötötték a vérszerződést, azaz a különböző törzsek egyesülését, vér és bor keverékéből állt. Történelmileg bizonyított, hogy az államalapító I. István király már a pannonhalmai főapátság alapító okiratában is a szőlőt említette első adóköteles, azaz tizedfizetési kötelezettség alá tartozó termékként.
| Költő | Vers | A borvidék bemutatása |
|---|---|---|
| Mihály Csokonai Vitéz | Szerelmes dal a borosüveghez | Bükkalja |
| Mihaly Vörösmarty | Keserű kehely | Somló |
| Sándor Petőfi | A mulatozó | Kiskunság |
| Sándor Petőfi | Víz és bor | Eger |
| János Arany | Ez az élet | Etyek-Buda |
| Ferenc Kölcsey | Himnusz | Tokaj |
A verseket Mátyás Simon szavalta, a háttérinformációkat Mészáros Ildikó szolgáltatta.